A Kárpát-medence gazdag népi hagyományainak megismerését, felgyűjtését a 19. század közepén kezdték meg. Első gyűjtőink többnyire beérték a népdalszövegek lejegyzésével. A népzenegyűjtés korszerű - Európában is példamutató - tudományos alapjait Magyarországon a nyelvész-gyorsíró Vikár Béla teremtette meg, aki a gyorsírás alkalmazása mellett 1896-tól kezdve már az Edison-féle fonográffal gyűjtött népdalokat és meséket.
Munkájának eredményeit nemcsak a párizsi Világkiállítás alkalmával megrendezett Ethnográfiai Kongresszus (1900) ismerte el és tartotta követésre méltónak, hanem olyan hazai zenészek is, mint Kodály Zoltán, Bartók Béla és Lajtha László, akik az ő útmutatása nyomán indultak el gyűjtőútjaikra.
Vikár Béla tanár, nyelvész, műfordító, folklórkutató, az MTA tagja, 1889-től az országgyűlési gyorsiroda tisztviselője, majd nyugdíjazásig (1921) vezetője.