Kecskemét a hadak útján
Kecskemét a hadak útján
Kiállításunkat azokból a helytörténeti munkákból állítottuk össze, amelyek Kecskemét hadtörténetét vagy ennek egy-egy szeletét dolgozzák fel. A monográfiák mellett helyet kaptak eredeti történet források, korabeli sajtócikkek, valamint lovag Kenyeres Dénes nyugállományú alezredes gyűjteményéből származó fegyverek is.
1526-ban a mohácsi csatavesztést követően Kecskemétet is elérték a pusztító török és seregek – útjukat rablás, gyújtogatás kísérte.
Kisebb török és tatár csapatok rajtaütésszerű portyázásai a következő esztendőkben is előfordultak, majd 1541-ben – Buda elfoglalása után – állandó török megszállás alá került a város. Kecskemét a budai szandzsák kerületi székhelye, majd 1565 után szultáni hászbirtok – kincstári birtok – lett, így viszonylagos önállósággal, saját önkormányzattal rendelkezett.
Török katonai helyőrség nem volt a városban, és bár az idők folyamán több császártól is oltalomlevelet kapott, a Duna-Tisza közén zajló hadiesemények állandó veszélyt jelentettek az itt élők számára. A környék menekülő lakossága a város „falain" belül talált viszonylagos „menedéket".
A katonai támadásokon túl a kivetett adók sokféleségével is sanyargatták a várost a hódoltság évtizedeiben : adózni kellett szinte minden után, ezen felül ajándékot, díjat, illetéket, borravalót fizettek a töröknek, és természetesen saját földesuraiknak is.
Minden megpróbáltatás és teher ellenére a török hódoltság másfél évszázada alatt Kecskemét az egész Duna-Tisza köze legjelentősebb települése volt.
Budavár 1686-os visszafoglalása a töröktől a hódoltság végét is jelentette. És egyben újabb hosszúra nyúló és kíméletlen harcokat, a német, a magyar, a kuruc, a még itt lévő tatár és török hadak járását, szörnyű pusztításait hozta a következő másfél évtizedben a Duna-Tisza-közén élők számára.
A „sok tűz közé" szorult Kecskemét minden követelésnek megpróbált eleget tenni – a várost terhelte a keresztény és pogány hadak élelmezése, a katonaság ruházatának és felszerelésének előállítása, gyalogos és szekeres munkálatok végzése, ugyanakkor pontosan fizetnie kellett a földesúri és vármegyei adókat is.
Hiába tett eleget mindenféle követelésnek, mégis folyamatos garázdálkodást, rablást, pusztítást kellett elviselnie. A város vezetői védelmet kértek minden oldalról, ám a kapott védelem sokszor csak még több terhet jelentett számukra : gondoskodniuk kellett a beszállásolt csapatok ellátásáról és el kellett tűrniük azok kihágásait is.
1707 tavaszán Károlyi Sándor kuruc tábornagy hadjáratot folytatott a bácskai rácok ellen, akik kisebb portyázásaik mellett Kecskemét feldúlásával válaszoltak. Április 3-án hajnalban kétezer felfegyverzett lovas és ezer gyalogos rác rohanta le a várost, amely fegyveres védelem és fegyverforgató férfiak nélkül maradt, mert azok téves riasztás miatt Nagykőrös védelmére siettek.
A rác pusztítást több történetíró is megörökítette a városról írt krónikákban.
1848-ban a pesti forradalom híre hamar eljutott Kecskemétre is. A nemzetőrség szervezését már március 17-én megkezdték a városban. Alig tíz nap alatt 900 helyi polgár jelentkezett az újonnan felállított őrseregbe. Ők március 26-án tettek esküt.
Mészáros Lázár honvédelmi miniszter felhívására Kecskemét 650 fős csapatot – 595 gyalogost és – 55 lovast állított ki. A város polgárságának minden rétege képviseltette magát. Birtokosok, városi tisztviselő, iparosok és diákok egyaránt hadbavonultak a haza védelmére. A Pest megyei nemzetőrök gyülekező helyét Kiskőrös mellett jelölték ki. Ide vonult a kecskeméti csapat is a kecskeméti asszonyok által készített zászlók alatt. E zászlók felavatására és a nemzetőrök búcsúztatására 1848. július 16-án került sor. Az ünnepségen Hoffmann János plébános mondott beszédet.
1948 szeptemberétől a súlyosbodó hadi helyzet újabb csapatok felállítását tette szükségessé. Ennek érdekében indult toborzókörútra Kossuth Lajos. Ceglédi és nagykőrösi látogatása után, 1848. szeptember 25-én városunkban is nagyhatású beszédet mondott. Ennek hatására Kecskemétről és környékéről sokan esküt tettek és már másnap csatlakoztak az Ozora felé induló csapatokhoz.
|
|
|
| | |
| | |
| | |
| | |
| | |
Az 1. világháború hadműveleti területileg nem érintette Kecskemétet.
A város laktanyáiban azonban folyamatosan állomásoztak a harcba készülő katonai egységek (több m. kir. honvéd gyalogezred – a legnevezetesebb közülük a 38. Mollináry gyalogezred,
több cs. és kir. honvéd huszárezred – köztük a leghíresebb a 7. Vilmos huszárezred ).
Az alakulatok tagjai között több ezer kecskeméti illetőségű katona
is szolgált és lelte halálát a hősi harcokban.
1914. augusztusától folyamatosan működött a városban néhány tábori kórház (szükség és hadi kórház), melyeket a város középületeiben rendeztek be.
A város mindvégig jó kapcsolatban volt az itt állomásozó katonákkal.
| | |
 |  |
| | |
A 2. világháború harci eseményei sem kímélték Kecskemétet.
A város laktanyáiban 1941-től folyamatosan állomásoztak a harcba induló vagy a frontot megjárt katonai egységek. A katonai csapatkórházak is végig működtek a háború ideje alatt.
Az 1938-ban felállított kecskeméti közfelderítő repülőszázad önálló feladatokat látott el a Magyar Királyi Honvéd Légierőben.
Több ezer kecskeméti szolgált a különböző alakulatoknál.
És közülük nagyon sok lelte halálát a fronton, a harcokban.
1944 nyarán a harci események már közvetlenül is érezhetőek voltak Kecskeméten : amerikai harci repülőgépek bombázták a kecskeméti légibázist. 1944 októberében hadműveleti területté nyilvánították a térséget a szovjet csapatok támadásai miatt. Október 31-én már a német csapatokkal megerősítve folyt a harc helyőrség védelméért, de a szovjet egységek november 1-jére elfoglalták a várost. A lakosság a környékbeli szőlőkbe menekült, ahonnan a református templom harangjainak szavára tért haza 1944. november 4-én.
