Zenetörténeti kutató, zenepedagógus, karvezető

(1938-2018)

 

Fotó: Banczik Róbert (A kép forrása>>)

 

Ittzés Mihály Sárkeresztúron született 1938. október 8-án. Diplomáját 1963-ban szerezte a Liszt Ferenc Zeneakadémia énektanár és karvezetés szakán. 1963-tól 1970-ig a győri Zeneművészeti Szakközépiskolában tanított szolfézst és elméleti tárgyakat, s több évig vezette az iskola növendékzenekarát. 1966-ban vette feleségül 52 évig hűséges társát, Ittzésné Kövendi Katát, akivel három gyermeket neveltek, Tamást, Gergelyt és a már Kecskeméten született Ádámot. 1970-ben költözött a család Kecskemétre, ahol Ittzés Mihály a kecskeméti Kodály Iskola tanára és kórusvezetője lett. Egykori győri és kecskeméti tanítványai mindig a legnagyobb tisztelettel és rajongással emlegették.

Szakmai munkássága legnagyobb mértékben a Kodály Intézethez köthető. Az intézetnek megalakulása, azaz 1973 óta volt tanára, egyben a könyvtár vezetője, valamint a hazai és nemzetközi Kodály Szemináriumok szervezője és oktatója. 1980-tól huszonegy éven át az Intézet igazgatóhelyettese, közben 1990 és 1992 között megbízott igazgatója volt. 2001-től haláláig részfoglalkozású kutatóként és oktatóként dolgozott tovább, pontosan ugyanolyan intenzitással, mint nyugdíjas évei előtt.

Pótolhatatlan munkát végzett a város zenei életében, a régió, sőt az egész ország ének-zene tanárainak képzésében és továbbképzésében. Szakértelmét számos civil szerveződés hasznosította. A Kodály Fesztivál szakmai kidolgozója volt, de bábáskodott a Népzenei Találkozó létrejötténél is. Nemzetközi zenei tanfolyamokon, konferenciákon, szimpóziumokon rendszeresen oktatott, négy kontinensen tartott előadásokat.

Fő kutatási területe Kodály Zoltán élete és munkássága volt, de foglalkozott a magyar zenetörténet más kérdéseivel is. Több írása jelent meg Lisztről és 20. századi zeneszerzőkről. Bárdos Lajosról kismonográfiát írt 2009-ben. Tanulmányainak válogatott kötete 22 zenei írás címen 2000-ben jelent meg, 2002-ben pedig Zoltán Kodály, In Retrospect címen zenetudományi doktori disszertációja, melyet Finnországban, a Jyväskylä-i Egyetemen védett meg. Rá nagyon jellemző módon a doktori címet a nevében csak hivatalos esetekben használta, akkor is vonakodva. Mint ahogy számos kitüntetésével, díjával sem büszkélkedett, hiszen azokat azért a munkáért, szolgálatért kapta, ami számára természetes volt.

A tanítás, előadások, zenei ismeretterjesztés, szerkesztői és művészeti írói munka mellett számos társadalmi megbízatást vállalt, mindegyikkel szolgálva a magyar zene ügyét. 1993-2001 között a Nemzetközi Kodály Társaság alelnöke, 2007-től a Magyar Kodály Társaság társelnöke, majd 2012-től elnöke volt. 2001 és 2005 között a Nemzeti Kulturális Alap Zenei Szakmai Kollégiumának tagja, majd vezetője volt. Ezeken kívül is több zenei társaságban vállalt tagságot, időnként tisztséget is. A Magyar Művészeti Akadémia 2013-ban választotta rendes tagjává.

Ittzés Mihály az élete utolsó hónapjaiban készült, "Az élet szolgálat" c. portréfilmben így vallott hivatásról, hazaszeretetről:

"Fontos számomra az elvi gondolathűség és a nyitottság egyensúlya, a múlt-jelen-jövő hármasságának szerves egysége a szemléletmódban és a tisztesség… és az »Itt élned, halnod kell!«… vagy inkább így: Élned (vagyis szolgálnod) s halnod itt kell! erkölcsi parancsa." (Az élet szolgálat - Portréfilm Ittzés Mihályról, MMA, 2018)

 

Fontosabb tudományos tagságai, funkciói:

 

Magyar Művészeti Akadémia tagja (2012 decemberétől)

 

 

Elismerései:

Kodály Intézetért Díj (1992)
Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje pedagógusnap alkalmából (1998)
Kecskemét Felsőoktatásáért és Tudományos Életéért Díj (1998)
Kodály Zoltán-díj (2001)
Kodály Intézetért Díj (2007)
Kóta-díj zeneszerző és zeneíró kategória (2009)
Szabolcsi Bence-díj (2011)

 

 

További művei az OLIB katalógusban>>

 

 

 

Róla szóló irodalom, források: